Kötelességünk az emlékezés” – konferenciát szervezett az Őrvidék Kulturális Egyesület, a doni katasztrófa évfordulóján

Szombathelytől a Don-kanyarig – A 35. gyalogezred pokoljárása címmel emlékkonferenciát szervezett az Őrvidék  Kulturális Egyesület kedden a Vármegyeházán. Hat előadás hangzott el a magyar hadtörténelem legfájóbb fejezetéről, a 2. magyar hadsereg és a szombathelyi 35. gyalogezred 82 évvel ezelőtti tragédiájáról. A szervező egyesület nevében Farkas Csaba köszöntötte a megjelenteket.

2017-ben jelent meg a Szülőföld Kiadó gondozásában a Szombathelytől a Don-kanyarig – A 35. gyalogezred pokoljárása című könyv György Sándor tollából, amely a szombathelyi alakulat tevékenységét követi nyomon, különös tekintettel a keleti fronton vívott harcokra. Azonos címmel rendeztek konferenciát a Vármegyeházán. Bár a doni katasztrófa a magyar hadtörténelem egyik legkutatottabb epizódja, mégis sok tévhit él a köztudatban. A szervezők célja ezek eloszlatása volt.

Köszöntőjében Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke megemlékezett Kuntár Lajosról, aki haditudósítóként járt a keleti fronton és könyvet is írt, amelyben propaganda és részrehajlás nélkül, szinte nyers formában írja le a látottakat.

-200 kilométeres arcvonalon kellett volna tartania a hadseregünknek ezt a frontvonalat 200 ezer fővel. Amikor a katonáinkat búcsúztatták, mindenki mosolygott, ám a politikusok semmit sem tartottak be abból, amit a hadsereg felszerelésével kapcsolatban ígértek. Modern német haditechnika helyett levetett, zsákmányolt francia és más eredetű fegyvereket kaptak. Ha megnézzük a korabeli fotókat – mert gazdag fotóanyag van a Don-kanyarról – azt látjuk, hogy I. világháborús szintű felszerelésük volt – tette hozzá Majthényi László.

41 ezer elesett, 28 ezer sebesült katona, 26 ezer hadifogoly – a hadtörténészek dolga az elemzés, a statisztikák elkészítése, a miénk pedig az emlékezés, fogalmazott bevezetőjében Molnár Tamás alezredes.

-Az egész nemzetnek emlékeznie kell. Emlékezni azokra az emberekre, akik a magyar zászló alatt járták meg a poklot. Ők a szüleink, nagyszüleink. Családapáink, akiknek az életéből fakad a mi életünk. Fiatal emberek, akik épp csak elkezdték az életet, és ma már csak egy-egy megsárgult fénykép emlékeztet rájuk valamelyik fiók mélyén. Sokan maradtak ott: honvéd, munkaszolgálatos, tiszt, altiszt, közlegény halt hősi halált a Don partján, a katlancsaták poklában – tette hozzá a Poppr Emil 83. Területvédelmi Zászlóalj parancsnoka.

A hat előadás végig vezette a magyar hadsereg doni katasztrófáját a kiutazástól a keserves hazatérésig. Kovács Jenő, a Vitézi Rend Vas-Zala-Veszprém vármegyei törzskapitánya az előzményeket, a nemzetközi politikai helyzetet festette le Mit kerestünk a Don-kanyarban? című prezentációjában. Mint mondta, egyetlen oka volt, hogy harcba indult a magyar sereg, még pedig Trianon és a revíziós törekvések. Apja hat évet töltött hadifogságban, egykori szomszédja is megjárta a Dont, az ő elbeszéléseikből valós kép rajzolódik ki a keleti fronton történtekről. Nem igaz például, hogy a katonák papírtalpú cipőben és nyári ruházatban harcoltak volna, ahogyan ezt az iskolában tanították.

A konferencián szó esett a Don-kanyarban harcoló katonák lelki gondozásáról, a hazai hőskultusz helyzetéről és feladatairól, valamint az arany vitézségi éremmel kitüntetett vasi katonákról is.

Krizsán Zsuzsanna

Fotó: SZTV