Harminchetedik éve közösen emlékeznek meg az őrvidéki magyarok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiről Alsóőrött. Az idei, 177. évforduló alkalmából ezúttal is dr. Radics Éva, a Grazi Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanára állított össze történelmi szemelvényekkel és zenebetétekkel gazdagított kulturális műsort a Magyar Média- és Információs Központ (UMIZ) irodalmi körének tagjai közreműködésével. Az ünnepség március 15-én az alsóőri Klubházban volt.
A magyarországi rendszerváltozás előtti évben, 1988-ban volt az első március 15-i megemlékezés a településen. A kétezres évektől a Magyar Média- és Információs Központ ad otthont a lelkes tagokból álló, költészetet kedvelő irodalmi kör, magyar hagyományokat, kultúrát ápoló összejöveteleinek, rendezvényeinek.
Dr. Radics Éva az előkészületekről beszélt: “Én már bő két hónappal ezelőtt megfújtam a trombitát, hogy ki szeretne szavalni. Idén tizenhárman jelentkeztek, ez öröm mindig, ezúttal is. A felkészülés legizgalmasabb része számomra, amikor tizenhárom embernek kell verset keresnem. Természetes, hogy nem csak tizenhárom verset olvasok el ilyenkor, hanem legalább százötvenet, de szeretem, hiszen ez idő alatt a magyar kultúrával töltődöm, míg sikerül kiválasztani minden előadó kedve, tehetsége, személyisége szerint a megfelelő művet.”
Kelemen László, a házigazda Magyar Média- és Információs Központ (UMIZ) intézményvezetője elmondta: “Több, mint három évtizede szervezzük az 1848/1849-es szabadságharc és forradalom emlékére a programot. Annak idején Éva édesanyja kezdeményezte, hagyományt teremtett belőle, majd Éva átvette a stafétát tőle. Minden évben másképp közelítjük meg a témát, más áll a fókuszban. Idén az előzményeket vette inkább górcső alá a szerkesztő. Az irodalom mellett a zene is hangsúlyt kapott, meghívtunk egy Magyarországon ismert hegedűművészt.” – ismertette az intézményvezető, aki ugyancsak szerepet vállal minden alkalommal az ünnepi produkcióból.
Zenejátékával színesítette a kulturális repertoárt a sátoraljaújhelyi Dombóvári János, aki kizárólag erre a fontos ceremóniára utazott Burgenlandba. A hegedűművész a Lavotta János Alapfokú Művészeti Iskola örökös igazgatója, a Lavotta kamarazenekar alapítója és művészeti koordinátora, a Hangász négyes vezetője, a Lavotta-kultusz és a verbunkos ápolója, kutatója. Tevékenységéért számos elismerésben részesült, többek közt a Magyar Érdemkeresztnek, a Zemplén Aranygyűrűjének viselője, a Magyar Művészeti Akadémia Életút Díjasa, a Magyar Kultúra Lovagja. Kifejtette, hogy a magyar népzenében a verbunkos nemcsak toborzó szerepet töltött be, hanem az összetartozás kifejezője is volt. “Számomra a magyarságomat, az azonosságtudatot jelenti az anyanyelvemen kívül. A magyarországi Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely a magyar nyelv városa cím mellett a verbunkos városa is. A település évről évre Kárpát-medencei zenetudományi fórumot szervez. 2022 őszén a Magyar zenetörténeti kérdések Lavottától innen és túl című XIII. Zenetudományi konferencián dr. Radics Éva, a Grazi Egyetem nyugalmazott professzora is közreműködött, Takács Jenő burgenlandi magyar zeneszerzőről tartott előadást. Innen ered a kapcsolat, az ő meghívására érkeztem most Alsóőrre.”
“A nemzettévállás időszakában, a reformkorban vagyunk, a magyarság kezdi sajátosságait felismerni nem csak irodalmában, hanem zenéjében is. Az 1780-as években a toborzás kísérőzenéjeként megjelent egy magyar karakterű muzsika, majd a toborzástól elvált az úgynevezett klasszikus verbunkos. Korai mesterei, Bihari János, Csermák Antal és Lavotta János voltak azok, akik ezt a magyar karaktert, ezt a verbunkos zenei stílust kialakították a nagyok számára, mert később Erkel, Liszt és Mosonyi vitték arra a magaslatra, amelyet mi a mai napig a magyarság egyik zenei jelképének tekintünk. Így volt ez a bécsi klasszikusok idejében is, Lavotta, Bihari, Csermák korában, amikor ezek a mesterek, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert az akkori verbunkos muzsikát a magyar zenével azonosították. Így alakult ki sajátos stílusjellege, amelyek az éles nyújtott ritmusok, a szinkópa, a triola, a sorvégi bokázó zárlatok.” – mondta Dombóvári János.
Szarka Tibor, aki kisiskolás kora óta kihagyhatatlan résztvevője az ünnepségnek, március 15-én született tizennyolc évvel ezelőtt. A jeles évforduló alkalmából a világirodalom egyik legszebb versét, Áprily Lajos: Március című költeményét szavalta el az ünnepeltnek Radics Éva.
A 2025-ös tiszteletadáson részt vett András Ferenc, Bács Melinda, Békés István, Binder Gyöngyi, Böndicz-Major Patrik, Gúthy László, Gyenge Judit, Hartig-Molnár Izolda, Kelemen László, Szabó János (betegség miatt nem volt jelen) Szabó-Jencsik Eleonóra, Szarka Tibor, Tóth Mónika. Elhangzott részlet Széchenyi István: Hitel című szépirodalmi igényű közgazdasági művéből, Kölcsey Ferenctől a Himnusz és a Huszt, Arany Jánostól az Egy életünk egy halálunk, a Rendületlenül és a Fellázadunk-e mi magyarok?, Vörösmarty Mihálytól a Honszeretet, az Átok, továbbá részlet a Jóslatból, Czuczor Gergelytől az Ítélőszék előtt, Petőfi Sándortól A XIX. század költői, A vén zászlótartó, illetve a Nemzeti dal, Jókai Mór proklamációja, Jókaitól néhány gondolat Petőfiről, Illyés Gyulától az Ozorai példa, Babits Mihálytól Petőfi koszorúi, Áprily Lajostól a Március.
Idén a tradicionális rendezvényen a magyarországi Fejér Szövetség képviseletében is jelen voltak vendégek, akik zárásként az emlékezés koszorúit helyezték el dr. Galambos Ferenc Iréneusz, alsóőri bencés szerzetes szobránál az Öreg iskola előtti téren.
